2015. augusztus 26., szerda

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Blogolás | Jennii T.

Hey Peoples!





Ismét itt vagyok egy új bejegyzéssel, ám ezúttal a Vigyázz! Kész! Posztolj! "sorozatot" bővítem. Előzőleg Nadja Blue posztolt nektek a VKP keretein beleül az időutazásról, amit IDE kattintva el is olvashattok. Most viszont rajtam a sor, hogy alkossak valamit, méghozzá a blogolás témakörben. Kezdő rizsának ennyi bőven elég is volt, térjünk rá a tényleges témára, a blogolásra.



Körülbelül négy éve kezdtem el blogolni, akkor még elég kezdő és amatőr irományait osztottam meg a nagyérdeművel. Mindig is nagy szenvedélyem volt az írás, de a világháló előtt csak irodalomórán csillogtattam meg kibontakozó tehetségemet, és csak kis füzetekbe firkálgattam a fantáziám szülte történeteket. Mindig is szerettem beleképzelni magam más emberek bőrébe és helyzetébe és egy másik életszituációba. Tehát az írás iránti szenvedélyem vezetett el a blogoláshoz. Emelett volt még egy tényező, illetve helyesebben egy személy, aki a blogolásra sarkallt, méghozzá az egyik barátnőm. Középiskola első osztályban kezdtem el dolgozni egy történeten - amit természetesen azóta sem sikerült befejeznem -, és ez a barátnőm bíztatott arra, hogy publikáljam. Onnantól kezdve sorra jöttek az ötletek, én pedig, mint egy őrült sorra nyitottam is a blogokat, akkor még egy másik blog portálon. Így visszagondolva elég őrültek voltunk, mert minden egyes kis gondolatnak külön oldalt nyitottunk.

Ám az áttörést nálam a blogolás terén az első fanfiction-öm hozta, a One Story, One Love, One Direction - igen tudom, nagyon kreatív. Az volt az első történet, amit sikerült is befejeznem és végig vinnem a magam amatőr módján, sokan meg is ismertek rajta keresztül, de a blogger világ, akkor még teljesen más volt, mint ma, de erről kicsit később. Tehát sikerült egy kis ismertségre szert tennem a történet miatt, ami valljuk be nekem tetszett. Mindig is szerettem volna, ha néhányan tudják a nevem és ezt a nevet egy irományhoz csatolják. Nem akartam én világhírű lenni és még most sem akarok, elég lenne, ha a blog világban lenne csak egy picivel ismertebb a nevem. Bár tudom, hogy ez azért nem sikerült még, mert nincs elég kitartásom, mert nem tudom egyszerűen befejezni a történeteim és, mert ha nincs kedvem az íráshoz, akkor nem is teszem.
Viszont volt még egy időszak, amikor még ennél is többen ismerték a nevem. A barátnőmmel, aki annak idején a blogolásra sarkallt, megnyitottunk egy blogot, ahol rövid történeteket lehetett rendelni a One Direction egy-egy tagjával. Idő közben csatlakozott hozzánk pár lány, és a végére egy egész jó és összeszokott csapat jött létre. A blogunkon több, mint kétszát feliratkozó volt és a megtekintésünk és meghaladta az egy milliót és a blog facebook-os csoportjában is több, mint kétszáz tag volt. Hatalmas eredménynek éreztem ezt, hiszen alig volt két éves a blog, de mégis rengeten ismerték és szerették. És minket is szerettek. Viszont körülbelül egy éve bezártuk a blogot, az indokokba nem szeretnék belemenni, mert elég rossz időszak volt. Tehát, ahogy a blog bezárt ismét eltűntem a bloggerek sűrűjében. És azóta sem sikerült kitörnöm.
Azóta belevágtam még egy két blogba, amik aránylag sikeresek is voltak, de ismét jó néhány kellemetlen indok miatt eltűntem ezekről a blogokról. Azóta a The fault in or posts az első blog, ahol ismét feltűntem. :)
Ez lett volna rövid története az én blogos hírnevemnek és hullámvölgyeimnek.



De viszont most áttérhetünk a blogolásra általánosságban. Mint már feljebb írtam a blogolás és a blogger világ már nem olyan, mint régen volt. Amikor én elkezdtem blogolni, akkor még mindenki azért publikált és osztotta meg műveit másokkal, mert tényleg szerett írni és kíváncsi volt mások véleményére. Viszont mára már rengeteg divat-blogger jelent meg. Kik a divat-bloggerek? Akik nem szeretnek - és nem is nagyon tudnak - írni, de mégis blogolnak, mert az most olyan menő. Hírnévre akar szert tenni tehetség nélkül és fel van háborodva, ha valaki elmondja neki őszintén, hogy ezt inkább ne. (Személyes tapasztalat, hiszen kritikás blogot is vezettem már, és találkoztam pár ilyennel) A legszomorúbb az egészben, hogy ezeknek a blogoknak nagy olvasótábora van, akik buzdítják a szerzőt a folytatásra, amit ő pár óra alatt össze is hoz.
Rengeteg kritikás és design blog is nyílt már, amit szintén hozzá nem értők sokasága vezet. Emberek! A három soros kritika nem kritika, amiben leírod: Találtam pár helyesírási hibát, tetszik a történet, ötletes, 5/5. Az pedig nem fejléc, ha két karaktert kivágsz és ráilleszted őket egy egyszínű alapra. Tisztelet persze a kivételnek, akik minden erejüket belefektetik egy szépen kidolgozott kritikába és egy gyönyörű, igényes design-ba, Illetve azoknak is tisztelet, akik elejétől a végéig képesek végig vezetni egy szépen megírt, igényes történetet. Ők azok, akik megérdemlik az elismerést! :)

Az az igazság, hogy hosszú-hosszú regényeket tudnék a blogolásról írni, de nem szeretnék egy giga-bejegyzést írni. :) Nagyon burokban ez lett volna az én bejegyzésem a blogolásról. :)
Remélem tetszett, köszönöm a figyelmet, hamarosan újra jelentkezem, addig is...

... legyetek rosszak: 













Előző bejegyzésem: Könyvajánló - Maggie Stiefvater - Hollófiúk #1
Instagram: jenniiolah
Tumblr: Hazudj úgy, hogy elhiggyem...
E-mail címem: jennii.reader@gmail.com

2015. augusztus 13., csütörtök

Recept #1 - Málnás-banános gyümölcsturmix ~ Dorothy Ell

Halihó emberek!

Gondoltam, első bejegyzésnek tökéletes egy recept. 
Sokáig gondolkoztam, hogy melyik is legyen az, de végül e mellett döntöttem. Megsúgom, hogy ez a kedvenc turmixom, úgyhogy remélem sokatok kipróbálja!:)
Nézzük is a receptet:

(Ne haragudjatok ha nem jól fogalmazom az elkészítést, de még soha nem csináltam ilyet. Mármint még nem írtam receptről...)

Hozzávalók:
- egy kis tál málna
- vaníliáscukor vagy méz
- egy db banán
- egy tál vaníliafagyi
- tej
- turmixgép
- pohár
(És ugye kellenek még háztartási eszközök is.)

Elkészítés:
Először beleöntjük a málnát a turmixgépbe. Utána beledaraboljuk a banánt és beleszórjuk a vaníliáscukrot. Beleöntjük a vaníliásfagyit, majd felöntjük tejjel. Végül összeturmixozzuk. Sokáig kell turmixolnunk, hogy ne maradjon benne málnamag. Végül kiöntjük két-két pohárba.
Ha maradt még málnátok vagy banánotok nyugodtan díszítsétek ki vele. (Én mindig kiszoktam.:D)

Remélem, hogy elkészítitek és tudtam valamiben segíteni.
Ölelééééés:

5 dolog mit csinálhatsz ha unatkozol | Byus

Sziasztok!


Újra itt lennék, nem más mint "Mit csinálj ha unatkozol?" bejegyzéssel, amiben 5 dolgot fogok veletek megosztani, szerintem sokatok hasznára válhat! 

1.Fotózz!
Menj ki a szabadba, és fényképezz le pár növényt, vagy amit csak szeretnél!



/saját képek/

2.Kreatívkodj, csinálj DIY-okat!
Bármilyen ötletet találhatsz a youtubeon is, lemész a hobbiboltba, festékboltba, papírboltba, nem tudom nálatok hogy nevezik, és veszel pár festéket és lapokat, vagy bármilyen hozzávalókat a DIY-odhoz!

Csinálhatsz bármilyen mintájú pólókat is!
3.Medencézz!
Gondolom mindenkinél van medence, vagy esetleg fürdőbe, strandra is elmehettek, én mindig ezt csinálom, imádok úszni!

4.Rajzolj!
A rajzolás nagyon jó dolog, és rendesen leköti az embert!
Elvégre "Gyakorlat teszi a mestert!"
5.Sétáltasd a kutyádat!
Szórakoztasd meg egy picit a kutyusodat is!


Ennyit írtam volna ebbe a bejegyzésbe, remélem tetszett nektek, nemsokára újra találkozunk!

Könyvajánló - Maggie Stiefvater - Hollófiúk #1 | Jennii T.

Hey Peoples! 

Nemrégiben fejeztem be Maggie Stiefvater Hollófiúk című sorozatának eddig megjelent első két részét, és annyira megfogott a történet, hogy azt gondoltam muszáj írnom róla és megismertetnem azokkal, akik esetleg még nem hallottak a könyvről, vagy hallottak csak még nem kezdtek bele az olvasásba. 
Tehát....
Maggie Stiefvater - Hollófiúk (az első rész ajánlója)



 Fülszöveg: 
Nem látó csak két okból pillanthat meg szellemet Szent Márk éjszakáján. Vagy te vagy a lény igaz szerelme... vagy te ölted meg őt. Blue Sargent minden évben ott áll látó anyja mellett, amikor a halálra várók elsétálnak előttük. Blue sosem látja őket: ebben az évben viszont egy fiú válik ki a sötétből, és megszólítja őt. A fiú, Gansey, az Aglionby nevű helyi magániskola jómódú tanulója. Blue egyszer megfogadta, hogy távol tartja magát az Aglionby diákjaitól. A Hollófiúkként ismert banda csak bajt hozna rá. De Blue megmagyarázhatatlan vonzalmat érez Gansey iránt. A fiúnak egy küldetést kell teljesítenie, amelyben másik három Hollófiú és érintett: Adam, az ösztöndíjas hallgató, a kiváltságosok mintapéldánya; Ronan, a zabolátlan lélek, akinek érzelmi skálája a haragtól a kétségbeesésig terjed, és Noah, a csendes szemlélő, aki sok dolgot észrevesz, de nagyon keveset beszél.
Blue-t már egészen fiatalon figyelmeztették: ő okozza majd igaz szerelmének halálát. A lány nem hisz az igaz szerelemben, ezért soha nem is aggódott emiatt. De ahogy az élete egyre jobban összefonódik a Hollófiúk furcsa és baljóslatú világával, már nem olyan biztos a dolgában. 


A mássággal az a legnagyobb probléma, hogy körülötted mindenki normális. 


A borító egyszerűen tökéletes. Két okból is: mivel egészt a történet középpontjában a Hollófiúk állnak illetve a történetben megjelenő momentum miatt is nagyon passzol a borító a történethez. 
Helyben is vagyunk: a történet. Számomra tökéletes volt és nagyon-nagyon tetszett. 
Maggie Stiefvater nem más, mint egy 33 éves, amerikai írónő, akinek első műve a Lament - Tündérszerelem volt. Ezt a kötetet sajnos még nem olvastam, hiszen a Hollófiúk volt az első mű, amit olvashattam tőle. De egyben biztos vagyok; sorra fogom elolvasni a könyveit, mert eszméletlenül jól ír. Tökéletes leírások, tökéletes történet, tökéletes tálalás, tökéletes szereplők. 
A Hollófiúk története dióhéjban annyi is, amit a fülszövegben is olvashatunk - ennél többet én sem szeretnék megosztani, mert nem szeretnék spoilerezni, de néhány alkalommal muszáj leszek, hogy rendesen kifejthessem a véleményem. Eddig nem találkoztam még csak hasonló történettel sem, szóval végre egy felüdülés volt valami újat olvasni. 

 A fülszövegből olvashatjuk, hogy főszereplőnk Blue édesanyja egy látó. De nem ő az egyetlen látó a történetben. A ház, ahol élnek tele van természetfeletti képességekkel rendelkező hölgyekkel, akik közül kettő - név szerint Calla és Persephone - a kedvenceimmé váltak különc, fura de mégis megnyerő személyiségükkel. Viszont Blue édesanyja egyáltalán nem nyerte el a szimpátiámat, bár magam sem tudom megfogalmazni miért. A mellékszereplők apró kivesézése után jöjjenek a főszereplők. 
Blue az egyetlen a családban és a házban, aki nem rendelkezik látói képességgel. Ennek ellenére magabiztos és erős lány, ami engem nagyon megkapott. Valamiért a könyvek legnagyobb részében, amiket olvasok nem szeretem a női főszereplőt. Blue-nak viszont sikerült belopnia magát a szívembe. Pontosan talán azért mert magabiztos és nem fél elmondani a véleményét dolgokról.
Gansey számomra nagyon megnyerő szereplő lett - és nem pont azért, mert ő az egyik főszereplő. Tetszik a kitartása és az elszántsága az egész Ley-vonalas, Gelndoweres témával kapcsolatban, hogy nem riad vissza semmitől. Talán bájosnak is mondanám a megszállottságát.
Ronan és Adam két teljesen ellentétes személyiség volt a történet során és meg kell mondjam, hogy Adam az egyik olyan karakter, akit a legkevésbé sikerült megkedvelnem. Nekem már túlontúl makacs és önfejű, semmilyen segítséget nem akar elfogadni - és valójában sajnáltam a családi háttere miatt -, úgy tűnt mintha pluszban még nyomorúságosabbnak akarná magát feltüntetni. Ronan ezzel ellentétben hangos, lobbanékony és erős férfi - mert szerintem már simán lehet férfinek hívni - volt a történet során, és még, ha néha bunkó volt is, akkor is megszerettem.





A történet az elején nekem kicsikét zavaros volt Szent Márk éjszakájával, a Ley-vonallal és Glendowerrel, de elég hamar ki lehetett bogozni a szálakat, hogy mi hogyan áll összefüggésben. A történet végig gördülékeny, eseménydús, rejtélyes fordulatokkal teli volt.
Folyton történt valami, nem igazán volt olyan rész, ahol untam volna az olvasást és azt mondtam volna, hogy Na jó, most leteszem, mert semmi sem történik. 
A Noah-féle fordulatra egyáltalán nem számítottam - szerintem senki más sem -, szóval plusz egy jó pont a történetnek. Bár, ahogy visszagondoltam voltak utaló jelek erre a nem várt dologra. 
Az, hogy nem csak Gansey és csapata kereste megszállottan Glendowert, ismételten csak egy plusz dolog, ami jobbá tette a történetet. A kötet vége pedig egyszerűen felfoghatatlan volt és ismét egy óriási nagy meglepetés.

Mindenki, aki szereti a rejtélyeket és a kutatást, illetve az apró romantikát mindenképp vegye a kezébe a Hollófiúkat és olvassa el! Hatalmas élményt nyújt, ezt garantálom!
Már a második résszel is végeztem úgyhogy hamarosan arról is jön a személyes bejegyzésem.

források:
- moly.hu

Köszönöm a figyelmet, hamarosan újra jelentkezem, addig is...

... legyetek rosszak:











Előző bejegyzésem: Sorozatajánló - Teen Wolf 
Instagram: jenniiolah
E-mail címem: jennii.reader@gmail.com