Hey Peoples!
Ismét itt vagyok egy új bejegyzéssel, ám ezúttal a Vigyázz! Kész! Posztolj! "sorozatot" bővítem. Előzőleg Nadja Blue posztolt nektek a VKP keretein beleül az időutazásról, amit IDE kattintva el is olvashattok. Most viszont rajtam a sor, hogy alkossak valamit, méghozzá a blogolás témakörben. Kezdő rizsának ennyi bőven elég is volt, térjünk rá a tényleges témára, a blogolásra.
Körülbelül négy éve kezdtem el blogolni, akkor még elég kezdő és amatőr irományait osztottam meg a nagyérdeművel. Mindig is nagy szenvedélyem volt az írás, de a világháló előtt csak irodalomórán csillogtattam meg kibontakozó tehetségemet, és csak kis füzetekbe firkálgattam a fantáziám szülte történeteket. Mindig is szerettem beleképzelni magam más emberek bőrébe és helyzetébe és egy másik életszituációba. Tehát az írás iránti szenvedélyem vezetett el a blogoláshoz. Emelett volt még egy tényező, illetve helyesebben egy személy, aki a blogolásra sarkallt, méghozzá az egyik barátnőm. Középiskola első osztályban kezdtem el dolgozni egy történeten - amit természetesen azóta sem sikerült befejeznem -, és ez a barátnőm bíztatott arra, hogy publikáljam. Onnantól kezdve sorra jöttek az ötletek, én pedig, mint egy őrült sorra nyitottam is a blogokat, akkor még egy másik blog portálon. Így visszagondolva elég őrültek voltunk, mert minden egyes kis gondolatnak külön oldalt nyitottunk.
Ám az áttörést nálam a blogolás terén az első fanfiction-öm hozta, a One Story, One Love, One Direction - igen tudom, nagyon kreatív. Az volt az első történet, amit sikerült is befejeznem és végig vinnem a magam amatőr módján, sokan meg is ismertek rajta keresztül, de a blogger világ, akkor még teljesen más volt, mint ma, de erről kicsit később. Tehát sikerült egy kis ismertségre szert tennem a történet miatt, ami valljuk be nekem tetszett. Mindig is szerettem volna, ha néhányan tudják a nevem és ezt a nevet egy irományhoz csatolják. Nem akartam én világhírű lenni és még most sem akarok, elég lenne, ha a blog világban lenne csak egy picivel ismertebb a nevem. Bár tudom, hogy ez azért nem sikerült még, mert nincs elég kitartásom, mert nem tudom egyszerűen befejezni a történeteim és, mert ha nincs kedvem az íráshoz, akkor nem is teszem.
Viszont volt még egy időszak, amikor még ennél is többen ismerték a nevem. A barátnőmmel, aki annak idején a blogolásra sarkallt, megnyitottunk egy blogot, ahol rövid történeteket lehetett rendelni a One Direction egy-egy tagjával. Idő közben csatlakozott hozzánk pár lány, és a végére egy egész jó és összeszokott csapat jött létre. A blogunkon több, mint kétszát feliratkozó volt és a megtekintésünk és meghaladta az egy milliót és a blog facebook-os csoportjában is több, mint kétszáz tag volt. Hatalmas eredménynek éreztem ezt, hiszen alig volt két éves a blog, de mégis rengeten ismerték és szerették. És minket is szerettek. Viszont körülbelül egy éve bezártuk a blogot, az indokokba nem szeretnék belemenni, mert elég rossz időszak volt. Tehát, ahogy a blog bezárt ismét eltűntem a bloggerek sűrűjében. És azóta sem sikerült kitörnöm.
Azóta belevágtam még egy két blogba, amik aránylag sikeresek is voltak, de ismét jó néhány kellemetlen indok miatt eltűntem ezekről a blogokról. Azóta a The fault in or posts az első blog, ahol ismét feltűntem. :)
Ez lett volna rövid története az én blogos hírnevemnek és hullámvölgyeimnek.
De viszont most áttérhetünk a blogolásra általánosságban. Mint már feljebb írtam a blogolás és a blogger világ már nem olyan, mint régen volt. Amikor én elkezdtem blogolni, akkor még mindenki azért publikált és osztotta meg műveit másokkal, mert tényleg szerett írni és kíváncsi volt mások véleményére. Viszont mára már rengeteg divat-blogger jelent meg. Kik a divat-bloggerek? Akik nem szeretnek - és nem is nagyon tudnak - írni, de mégis blogolnak, mert az most olyan menő. Hírnévre akar szert tenni tehetség nélkül és fel van háborodva, ha valaki elmondja neki őszintén, hogy ezt inkább ne. (Személyes tapasztalat, hiszen kritikás blogot is vezettem már, és találkoztam pár ilyennel) A legszomorúbb az egészben, hogy ezeknek a blogoknak nagy olvasótábora van, akik buzdítják a szerzőt a folytatásra, amit ő pár óra alatt össze is hoz.
Rengeteg kritikás és design blog is nyílt már, amit szintén hozzá nem értők sokasága vezet. Emberek! A három soros kritika nem kritika, amiben leírod: Találtam pár helyesírási hibát, tetszik a történet, ötletes, 5/5. Az pedig nem fejléc, ha két karaktert kivágsz és ráilleszted őket egy egyszínű alapra. Tisztelet persze a kivételnek, akik minden erejüket belefektetik egy szépen kidolgozott kritikába és egy gyönyörű, igényes design-ba, Illetve azoknak is tisztelet, akik elejétől a végéig képesek végig vezetni egy szépen megírt, igényes történetet. Ők azok, akik megérdemlik az elismerést! :)
Az az igazság, hogy hosszú-hosszú regényeket tudnék a blogolásról írni, de nem szeretnék egy giga-bejegyzést írni. :) Nagyon burokban ez lett volna az én bejegyzésem a blogolásról. :)
Remélem tetszett, köszönöm a figyelmet, hamarosan újra jelentkezem, addig is...
... legyetek rosszak:
